GYakranIsmételtKérdések
1. Milyen esetben tud segíteni a családállítás?
Biztos érezted már azt, mintha egy labirintusban lennél, össze vagy zavarodva, nem érted mi történik, nem látod a kiutat, kapaszkodót keresel, de nem találsz. Egyre nagyobb a káosz, az értetlenség és a kétségbeesés benned.
Felismersz ismétlődéseket az életedben, próbálod másként csinálni, mégis mindig ugyanott találod magad, mint előtte.
Amikor feszít egy téma, és azt érzed elég volt.
Gyakorlatilag bármilyen témában, ami benned zavart okoz, megoldhatatlannak tűnik a saját eszköztáraddal.
A családállítás eszközeivel megjeleníthető a térben az, ami Van és oldható, egyensúlyba hozható, ami elbillent.
Amennyiben úgy mérem fel, hogy nem az én kompetenciám segíteni, ezt elmondom, esetleg más alternatívát javaslok.
2. Mennyi ideig tart egy egyéni konzultáció?
1-1,5 órás egy folyamat kísérése általában. De nincsenek törvényszerűségek, eltérhet plusz-mínusz.
3. Mi a különbség az egyéni és csoportos állítás között?
Egyéni állításban ketten vagyunk jelen. Aki privát légkörben érzi jól magát, nehezen nyílik meg mások előtt, a témáját nem szeretné mások elé tárni, annak ez a választás komfortos. Az elemeket /emberek, érzések, tárgyak/ színes plédek, párnák, lapok jelenítik meg és én magam tolmácsolom és közvetítem, amit érzékelek.
A csoportos állítás során, amit kiscsoportban tartok, mint egy színházban, az emberek ruházódnak fel a szerepekkel. Mi a klienssel kívülről figyeljük mi történik. Akik társaságban lazulnak el, szeretik a közösségi élményt, nem jelent problémát mások előtt beszélni, azok ebben a közegben érezhetik magukat a legjobban megtartva.
4. Titoktartás
Amikor az ember kiteszi a legféltettebb titkait az asztalra, amikor már elég bátor szembenézni a legmélyebbre ásott fájó emlékekkel, tisztelettel kell kezelni azt. Mind egyéni, mind csoportos állításokban ezt mindenkinek el kell fogadnia, mind emberileg, mind szakmailag ez a minimum, amit be kell tartania, ha megjelenik és részt vesz akár képviselőként, akár témahozóként.
5. Mit jelent képviselőnek és témahozónak lenni?
Emlékszem, életem egyik legerősebb oldása az volt, mikor egy képviseletben voltam jelen. Nem én hoztam a témát, kiválasztódtam egy szerepre, ami pontosan rezonált azzal, ami bennem is megoldatlan volt. Sokáig a hatása alatt voltam és mélyen dolgozott fizikai, zsigeri és éteri szinten is. Ezzel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a képviselő nem pusztán másokért van jelen, hanem önmagáért is. Nem véletlen jelentkezik pont abba a csoportba és van együtt pontosan azokkal a lelkekkel, akik szintén jelen vannak.
A képviselők kapnak szerepeket, és az ő segítségükkel jelenik meg a térben a témahozó megoldásra váró problémája.
A témahozó pedig az, aki kiül mellém a fotelbe és elmondja mi nyomja, mi emészti, mire szeretne megoldást találni. Az ő tudattalanja, családi rendszerének lenyomata vetül ki a térbe, amiben dolgozunk tovább.